Amint az a könyv hátulján található rövid kis életrajzból is kiderül, 1986. április 19-én születtem, Budapesten. Már egészen fiatalkoromtól kezdve érdekelt az írás művészete. Általános iskolában a fogalmazás órákon sok pozitív kritikát kaptam egy-egy írásommal kapcsolatban, de tulajdonképpen nem ez indított el engem az írás felé vezető úton.

Ennek története meglehetősen különös és véletlenszerű. A középiskolában egyik osztálytársam ugyanis szintén az írással foglalkozott, és magyar tanárom mindig elismerően beszélt a munkáiról, műveiről. Tulajdonképpen a féltékenység dolgozott bennem, amikor úgy döntöttem, én is kipróbálom magam ebben a műfajban, hiszen nem lehet az olyan nehéz.

Első próbálkozásaim rövid novellák voltak, ám talán mondanom sem kell, a kívánt színvonalat még csak távolról sem érték el. Ebben az időben még nem szerettem olvasni, holott véleményem szerint ahhoz, hogy valaki íróvá válhasson, elengedhetetlen, hogy rengeteget olvasson. Első műveim rendkívül szerkesztetlenek voltak, és tulajdonképpen regényeknek is megfelelő történeteket próbáltam 4-5 oldalban összefoglalni. Ezáltal ezek a művek kapkodóak, stílustalanok és mondhatni silány darabok lettek.

Ezután fordultam a versírás felé, amelyet könnyebb műfajnak ítéltem, és tulajdonképpen valóban egyszerűbben ment. Ám itt is elkövettem azt a "hibát", hogy ragaszkodtam egyfajta stílushoz, mégpedig a 19. századhoz. Szinte már görcsösen törekedtem arra, hogy minden versemben rím legyen, ami ugyan nem feltétlenül hátrány, de a görcsösség sokszor kiérződött a sorok között. Szintén verses formában próbáltam egy drámát is írni, ám ez olyannyira silány darab lett, hogy csupán az említés szintjén tartom fontosnak.

Végül 15-16 éves koromban ismét a novellákhoz fordultam. Rövid eszmefuttatásokat vetettem papírra, sokszor igencsak komoly témákban, főleg azokban, amely egy ilyen idős kamaszt érdekelhetnek. Megtanultam, hogyan lehet egy-egy témát pár oldalban kifejteni (amely végső soron fontos lecke volt ahhoz, hogy később regényeket tudjak írni), és tulajdonképpen ettől az évtől, 2001-től kezdődött írói pályafutásom.

Párhuzamosan írtam verseket és novellákat, amiket terveim szerint egy szép napon meg is jelentetek majd, Esőcseppek címmel.

Végezetül pár szót a regényírásról. Első regényembe 2002-be vágtam bele, amely a Scarpaghor címet kapta. A történet a középkori Angliában játszódik, Merlin és Arthur király idejében. A történet szerint Merlin - miután megfogadta, hogy több tanítványt nem vállal - mégiscsak kitanított és felnevelt egy varázslótanoncot, Aseront, aki azonban erejét arra próbálja felhasználni, hogy uralkodhasson Britannia felett. Merlin, belátva, hogy ismét hibát követett el, varázslót nevel egy Scarpaghor nevű ifjúból is, akinek egyetlen feladata van: hogy megszerezze a hegyi kristályt, amely az egyetlen használható fegyver lehet az Aseron elleni harcban. A könyv bemutatja Scarpaghor viszontagságos utazását és küzdelmét Aseron ellen. Miután alig fél év alatt befejeztem ezt a könyvet, úgy tekintettem rá, mint életem főművére. Sajnos azonban - mivel első megmérettetésem volt, mint regényíró - ismét szembesültem azzal, hogy 16 éves koromra nem vagyok még annyira gyakorlott, hogy ezt a művet kiadhassam. Amint arra egy ismerősöm rávilágított, rendkívül logikátlan és néhol következetlen volt a történet, és bár közösen nekiláttunk, hogy átszerkesszük, végül csalódottságom győzedelmeskedett, és inkább feladtam. Örök hiba... Mindenesetre nem dobtam még félre a művet, hiszen véleményem szerint a történet maga jó és használható, és remélhetőleg egy szép napon lesz annyi erőm, hogy átdolgozzam, tökéletesítsem és végül meg is jelentessem.

Mostani regényem - amely szintén egy feljebbi lépcsőfokot jelent, tekintve, hogy három részesre tervezem - az első megjelent művem. A Talizmán szintén a fantázia birodalmában játszódik, egy általam kitalált világban, olyan mondanivalókkal átszőve, amelyeket egy korombeli huszonévest a leginkább foglalkoztat: barátság, hűség, szerelem és a felnőtt, független életbe való lépés előtti kétségek, félelmek, megpróbáltatások. Az első résznek az Amandorg bukása alcímet adtam, hiszen a könyv a főhős hadvezér és király, Amandorg uralmának első szakaszát mutatja be. Bármily furcsa, de őt tekintem a három könyv főszereplőjének (ami azért lehet furcsa, mert ritkán találkozunk olyan főszereplővel, aki az úgynevezett "rossz" oldalon áll).

A második részen jelenleg is dolgozom. Ennek alcíme: Hamesíl titka, ám hogy mi a titok, az egyelőre maradjon titok.

Oldal: A szerzőről
A Talizmán-trilógia hivatalos honlapja - © 2008 - 2024 - emianor.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat